Tritikálé

Jellemzői:

• a búza és a rozs hibridje,
• a kereskedelemben kapható tritikálé szinte mindig második generációs hibrid,
• kiváló beltartalommal bír, a magas fehérje és rosttartalmának köszönhetően.

Hasznosítása: Főként takarmányozási célokra használják. Termesztésével csökkenthető a takarmányozás költsége (pl.: tehenészeteknél alkalmazzák), de szilázsként és abraktakarmányként is hasznosítható.  Kimagasló fehérje- és sikértartalmának, valamint jó lisztminőségének köszönhetően étkezési, malmi felhasználása is elterjedt.

Éghajlatigénye: A hazai ökológiai feltételeknek megfelel a Magyarországon honosított lengyel tritikálé vagy azok bázisán létrehozott külföldi fajták. Az Oroszországban és Ukrajnában előállított és termesztett fajtáknak jobb a fagy-és télállósága, mint a lengyel fajtáké. Ezzel szemben a déli származásúaké gyengébb. A nemesítőknek sikerült a tritikálét közömbössé tenni a nappalhosszúság iránt. Ezért egyes fajták nagyon nagy földrajzi szélességen termeszthetők.

Talajigény. Egyaránt termeszthető kedvezőtlen és kedvező talajadottságok mellett. Jól tűri a gyenge homoktalajokat is, ahol rozsot termelünk, ugyanakkor meghálálja a kiváló búzának való, mély rétegű csernozjom típusú talajokat is.
Annak ellenére, hogy mai fajtáink hosszú szárúak, megdőlés-ellenállóak. A hosszú szár mélyre hatoló gyökérzettel párosul, így nagyobb a vitalitásuk. A gyengébb területeken is sikeresen termeszthetők.

Vetésidő: Optimális vetésideje megelőzi a búzáét, mivel kezdeti fejlődése lassú, célszerű elvetni szeptember utolsó dekádjában.

Tápanyagellátás: A termelő céljától függ. Amennyiben az a cél, hogy egy kedvezőtlen ökológiai adottságú területet hasznosítsunk a lehető legolcsóbb módon, akkor nem szükséges műtrágya kiszórása. Azonban, ha az a cél, hogy minél kisebb területről minél több termést takarítsunk be, akkor a műtrágyázás feltétlenül indokolt, de nem több mint 30 kg P2O5 és 60 kg N az előveteménytől és a talaj tápanyagtartalmától függően. Tapasztalatok szerint mindez kijuttatható alaptrágyaként a vetés előtti talaj-előkészítéskor. Csak akkor indokolt fejtrágya, ha tavasszal N-hiány mutatkozik az állományon.

Teljesen más a helyzet a homoktalajokon, ahol a tavaszi kijuttatás javasolható azonnal, amikor már géppel rá lehet menni a talajra. Fontos, hogy a bokrosodáshoz és a szárba indulás után, az intenzív szárazanyag-felhalmozódás idején elegendő tápanyag álljon rendelkezésre a sűrű állomány kialakulásához.

Ápolás: Köszönhetően a nemesítőknek sikerült egyesíteni a búza és a rozs kedvező tulajdonságait, a búza jó termőképességét, megdőlés-ellenállóságát, a rozs alkalmazkodóképességét és betegségtoleranciáját. Átlagos agrotechnikai feltételek mellett a tritikálé különösebb ápolást nem igényel.

Termesztés, Betakarítás: A termőképessége egy szinten van a búzáéval és az őszi árpáéval, de termésstabilitása jobb azokénál, különösen az árpáénál. A tritikále fehérjetartalma általában több, mint a búzáé, viszont a termés növekedésével fokozatosan csökken.

Betakarításkor figyelembe kell venni az arató-cséplő dobjának forgási sebességét és a dobkosár helyes beállítását. Búzára beállított dobbal nem aratható, mert vagy sok szem marad a kalászban vagy töri a szemet.