Kukorica

Jellemzés: A perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Magassága elérheti a három métert is, általában a torzsavirágzatán fejlődő szemterméséért termesztjük. Gyökérzete bojtos.  

Hasznosítása:

- élelmiszeripar

- takarmányozás

- bioüzemanyag

- ipari felhasználás

Talaj - és vízigénye: A jó mészállapotú talajokat kedveli, de a savanyú talajokon is eredményesen termesztik. A meszezésre szoruló területeken általában kukorica alá meszeznek és ilynekor a Zn pótlásra feltétlenül figyelni kell. Vízigénye jelentős.

Vetés idő: tavasszal (április második felétől júliusig fajtától függően). Fontos, hogy a fagyveszély elmúljon! A talajnak 15,5°C hőmérsékletűnek kell lennie.  

Vetésváltás: Nem igényes az előveteményre, a növényi sorrendbe jól beilleszthető. Problémát nagy vetésterülete okozhat.

Jó előveteményei: Azok a kultúrák, melyek korán lekerülnek a területről és nem hagynak sok szármaradványt maguk után, illetve nem szárítják ki a talajt. Ezek után időben el lehet kezdeni a talajmunkát. Jó minőségben lehet a talajt előkészíteni a kukorica számára. Jó előveteménynek számít tehát az őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, repce, a csemegekukorica, a korai burgonya, len, mák, kender, lucerna, vöröshere.

Közepes előveteményei: A későn lekerülő, sokszor nagy mennyiségű, nehezen lebomló szármaradványt hagyó növények, mint például a napraforgó, kukorica, silókukorica, cukorrépa, őszi, tavaszi takarmánykeverékek.

Rossz előveteményei: például a kukorica monokultúra, a cukorcirok, szemescirok, szudánifű, száraz évjáratokban a lucerna és a cukorrépa.

Betakarítás: vetést követően 60-90 nap