Takarmányborsó

Hazánkban a takarmányborsót abrak- és zöldtakarmánynak termelik. Kiemelkedő jelentőséggel bír fehérjetartama és a vetésváltóban betöltött szerepe miatt. E hüvelyes növénynek köszönhetően csökkenthető a területegységre jutó műtrágya igény, mivel a gyökerükön élő Rhizobium - baktériumoknak köszönhetően magas nitrogén megkötő képességük van. A borsó tökéletes előveteménynek minősül az alábbi tulajdonságok végett:

a talaj víz - és tápanyagkészletét nem zsarolja ki teljesen,
javítja a talaj biológiai életét,
korán betakarítható,
kortani szempontból kedvező tulajdonsággokkal rendelkezik.

Tenyészidő: Rövid ~80-100 nap

Tulajdonságai: Hidegtűrő, tavaszi fagyokra nem érzékeny, közepes vízigényű

Takarmányozási szempontból két csoportba sorolható:

Abraktakarmány: szemtermés kerül hasznosításra
Zöldtakarmány: zöldtömeget adnak

Termesztéstechnológia:

Vetésváltás: Legtöbbször két kalászos közé ültetik, mivel a búza nagyobb terméstöbbletet ad, ha borsó az előveteménye. Nagy jelentőséggel bír a bio-termesztésű területeken is, ugyanis N-megkötő képességének köszönhetően 50-100 kg/ha nitrogént hagy a talajban. A borsó 4 évig nem vethető önmaga és egyéb pillangós virágú növények után sem. Az őszi kalászosok a legjobb, a kukorica (rövid tenyészidejű, hibrid fajták) közepes előveteményei.

Éghajlatigény:

Tavaszi borsó:

3-4 ° C -on csírázik
2-3 leveles korában a kisebb fagyot is kibírja

Őszi borsó:

-10-15 ° C-os hideget is bírják

A borsó fejlődéséhez nincs kimondottan nagy hőigénye, remekül fejlődik hűvös, csapadékos időben is. Vegatatív növekedéséhez 12-14 ° C, a virágzáshoz, illetve éréshez 18-20 ° C is már megfelelő. Bár a korai tavaszi szárazságot nehezen viseli, a vizet képes jól hasznosítani.

Talajigény: Ideális számára a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag és mésszel kellő mértékben ellátott talaj. Nem kedvező számára a vizes, hideg talaj. Lazított, levegőzött talajokban érzi jól magát a gyökérgümőkön élő nitrogéngyűjtő baktériumok miatt.

Tápanyagigény: Érzékeny a nitrogén túltrágyázásra. Mivel ebből a tápelemből szinte önellátónak mondható, ezért csak a kezdeti időszakban kell a nitrogén igényéről gondoskodni. 3 t/ha szemtermés illetve 15-25 t/ha zöldtömeg elérése érdekében a talaj tápanyag ellátottságának figyelembe vételével nitrogén hatóanyagból 40-50 kg/ha, foszfátból és káliumból 50-100 kg/ha hatóanyag szükséges. Kora tavasszal kell kijuttatni a nitrogén-műtrágyát, ősszel pedig a kálium és foszfor műtrágyát. A foszfor jótékony hatással van a szemtermés- képződésre és nem mellékesen serkeni a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodását. A kálium pedig pozitív hatással van a gyökérzet fejlődésére, javítja a szár szilárdságát és javítja a növény vízháztartását.

Talajelőkészítés: Mélyművelést igényel, mivel gyökérzetének 90 százaléka a talaj művelt rétegeiben található. A vetéshez ülepedett, aprómorzsás, egyenletesen sima magágy szükséges. Ez elősegíti az egyöntetű gyors kelést, fejlődést, a preemergens gyomirtószer egyenletes eloszlását, de a betakarítási veszteségek csökkentésére is hatással van.

Vetés: Az őszi takarmányborsó vetési ideje október közepéig tart, míg a tavaszié márciusban van. A csírázása akár 2- 3 ºC-on megindulhat, viszont a gyors kelés feltétele a 6-8 ºC-os talajhőmérséklet. Vetés mélysége (talaj szerkezettől függően) 5-8 centiméter, a sortávolság 12 vagy 15-20 centiméter.

Vetőmagmennyiség: 200-300 kg/ha (ezermagtömegtől és használati értéktől függően).

Gyomirtás: Ajánlott vetés után, kelés előtt alapgyomirtásban részesíteni, mivel a gyomelnyomó képessége alacsony. Ezzel védekezünk az egy- és kétszikű magról kelő gyomok ellen. Mindig ki kell kérni a fajtatulajdonos ajánlását az adott borsófajta herbicid-érzékenységével kapcsolatban.

Növényvédelem: Eltérő mértékeben, de fogékonyak a szklerotíniás tőpusztulásra, levél-, szár- és hüvelyfoltosságra; peronoszpóra; rozsda valamint a lisztharmat kórokozóira. Kártevői közé sorolandók: a levéltetvek, barkók, ormányos bogarak, bagolylepke lárvák, tripszek és a borsózsizsik. A kórokozók és kártevők ellen a NÉBIH által kiadott „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című kiadványban, a zöldborsóban használható peszticidekkel védekezhetünk.

Betakarítás: A borsó érettségének megállapítása az alsó hüvelyek színéről és a magvak keménységéről történik. Akkor mondható érettnek a borsó, ha az alsó hüvelyek megsárgulnak-barnulnak, bennük a magvak kemények (a legfelső hüvelyekben körömmel még éppen benyomhatóak, nedvességtartalmuk ekkor kb. 17-19% -os), a levelek elszáradnak, szalmaszínűek. A betakarítás időjárás függvényében általában megkezdhető június végén, július elején. Az aratás gabona vágóasztallal felszerelt kombájnnal hajtható végre többnyire.