Napraforgó

Jellemzői: Egyéves, szántóföldi haszonnövény. Magyarországon a legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.

Felhasználás:

• élelmiszerként
• állati takarmányként
• bioüzemanyagként

Éghajlatigény: Meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól tűri. A nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadék szükséges. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri. A tányérkezdemény kialakulásától a virágzás idejéig ez 40–45%-ra emelkedik, az olajképződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. A magokban kevesebb lesz az olaj, ha ezek az időszakok csapadékhiányosak.

Talajigény: Szinte bármilyen talajon megél, azonban hozama a rosszabb termőhelyeken lényegesen kisebb. Magyarországon a kezdeti alacsony termésátlagok fő oka az volt, hogy a napraforgót az igénytelen növények közé sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették. Jól hasznosítja a talajok nyers tápanyagát és vízkészletét. Megfelelő termőhelyen rendkívül nagy tápanyagigényű növény, amely valósággal „kizsákmányolja a talajt”.

Vetésidő: A napraforgó vetési ideje függ az éghajlati viszonyoktól és a fajta jellemzőitől. Általában a tavasszal vetjük, amikor a talaj hőmérséklete már eléri a 10-12°C-ot.

Vetés: Két fontos tényező, a tőtávolság és a vetési mélység meghatározza a végeredményt. A rosszul beállított vetés jelentős termésveszteséghez vezet.

Tőtávolság: Átlagosan 70/75/76,2 cm sortávolságra vetik a napraforgót Magyarországon. A jellemző tőtávolság 22-36 cm közé tehető. Természetesen további tényezők is szerepet játszanak az optimális tőszám meghatározásában, mint például az ökológiai adottságok, hibridek tulajdonságai, gazdálkodási technológia szintje. Tehát elmondható, hogy minél jobb a víz és tápanyag-ellátottsága a termőterületnek annál sűrűbben lehet vetni a napraforgót. Azonban, ha túlságosan sűrű a vetés, annak a szárszilárdság, a tányérátmérő, a kaszat- és olajhozam látja kárát, illetve fokozódik a betegségekkel szembeni fogékonyság is.

Vetési mélység: A vetési mélység átlagosan 4-8 cm, a talajszerkezet függvénye. Többek között a talaj kötöttsége, nedvességtartalma és hőmérséklete is befolyásolja a vetésmélységet, illetve vetőmag ezer-kaszattömege is fontos tényező. A fajlagosan könnyebb vetőmagok esetén kötött talajokban a vetési mélység átlagosan 4-5 cm lesz, ezzel szemben a nagyobb kaszattömegű fajok esetén lazább talajban ez az érték inkább 5-8 cm között fog mozogni. Fontos tényező a vétőgépek beállítása is. Itt a vetőcsoroszlyák szerepe válik fontossá. Azok megnyitják a barázdát a vetőmagok befogadására, majd be is takarják azokat. A nyomókerekes és a magtakarók elérik a mag megfelelő beágyazódását a talajba.