Bíborhere

Jellemzői:

• gyors növekedésű, rövid tenyészidő,
• egyéves, áttelelő,
• tisztán és keverve is vethető,
• magas fehérjetartamú,
• takarmányként is hasznosítható (szálas takarmány),
• pillangós virágú növény,
• nagy gyomelnyomó képességű,
• légköri nitrogén megkötő képességű (80/170 kg/ha),
• javítja a talaj szerkezetét (40-50 cm mélyre ható gyökereivel), zöldtrágyázásra is használható,
• kora tavasszal kaszálható, ezért utána még másodnövények is termeszthetők.

Hasznosítás: kétféle célra termesztjük: magtermés és zöldtakarmányozás.

Vetésidő: áprilistól augusztus/szeptemberig. Abban az esetben, ha legkésőbb augusztusig történik a vetés, még tél előtt tudjuk terminálni. Ha szeptemberben vetjük, akkor elfagyott állapotban, mulcsként a felszínen hagyhatjuk.

A teljes virágzást követően forgassuk a talajba a bíborherét, ha őszi vetésű főnövény következik utána, mivel erre az időszakra köti meg a legtöbb nitrogént. Ez utóbbi esetben lehetséges a tavaszi talajba forgatása. 3 hétnek szükséges eltelnie a terminálás és a vetés között.

Vetésmélység: 2-3 cm.

Magágy: Száraz, ülepedett

Vetésnorma:

• Szórva vetés: 25-35 kg/ha
• Gabonavetőgéppel: 12-22 kg/ha

Tűrőképesség: Tartós hideget nem bírja, mivel melegigényes növény. Kiritkulhat, nehezen vészeli át a hó nélküli (-8°C) fagyot. Csapadékigénye magas.

Talajigény: A semleges kémhatású, 7-es pH körüli gyenge- közepes termőképességű talajok növénye. A tápanyagdús, termékeny területeken éri el a legmagasabb terméshozamot, de a gyengébb minőségű, sekély termőrétegű talajokon is megterem. A talajvízre viszont érzékeny, illetve hideg, kötött talajba ne vessük. A bíborhere csapadékosabb viszonyok között olyan talajokon is termeszthető, ahol a lucerna és a vöröshere már nem.

Éghajlatigény: A csapadékban gazdag területeket kedveli. Nehezen viseli  a szárazságot vagy a hótakaró nélküli telet. A Dunántúl nyugati és észak-nyugati részein termesztjük.

Elővetemény: Gabonafélék után vetjük.

Tápanyag: főként foszfort és káliumot igényel.

Ápolása:

• ha nagyon buja, óvatosan legeltessük (ősszel),
• ha felfagyott, kizöldülés előtt hengerezzük le (tavasszal).

Betegségei közé soroljuk a gyökérfekély és a fertőző hervadás. Kártevői pedig a májusi cserebogár és a vetési bagolypille.

Betakarítás: Csupán egyszer - május elején, közepén - kaszálható. Teljes virágzásban szára nagyon elfásodik. Zöldtakarmánynak csak a virágzás megindulásáig alkalmas. Amit nem tudunk zölden feltakarmányozni, meg lehet hagyni magnak, vagy készíthető belőle silótakarmányt. Zöldtermése körülbelül 1-1,2 t/ha.