Fehérhere

Jellemzés: Hüvelyesek rendjébe, pillangóvirágúak családjába tartozó évelő növény.

Hasznosítása:

• takarmánynövényként, magas fehérjetartalma miatt. Karotinban gazdag és kiváló vitaminforrás is az állatok számára
• zölden és szénának szárítva is jó takarmányt ad
• szilázsnak is megfelel, ha perjefélékkel társítjuk
• javítja a legelők minőségét, tápértékét (rágást, tiprást jól bírja)
• kitölti a gyep hézagait, így gyomelnyomó képessége jelentős

Élettartama: 3-4 év (magpergésének köszönhetően az állomány megától megújul)

Talajigény: nem igényes a talajra, de foszfor és kálium igényéről gondoskodni kell. Öntözés nélkül és öntözve is eredményesen termeszthető. A száraz fekvésű területeken is eredményesen telepíthető.

Vetésidő: tavasszal, márciustól vagy ősszel, augusztus második felétől öntözött körülmények közé.

Vetése: 1-2, 5 centiméter mélyre

Sortávolság: 12 vagy 24 centiméter

Vetőmagszükséglet: 60-180 g / 100 m2

Betakarítása: A telepítés évében takarmányként hasznosítjuk. A második évtől az első növedékét hagyjuk meg magnak. Júniustól folyamatosan virágzanak a magtermő fehérhere állományok. Annak ellenére, hogy éréskor is még mindig látunk új fehér virágokat, kezdjük meg az aratást, ha a virágok nagy része már megbarnult. Betakarítható a növény, ha a száraz virágok lefelé állnak, a virágzati tengely felső része megbarnul, a magvak színe kénsárga, a magvak kézzel könnyen kidörzsölhetőek.