Vöröshere

Jellemzői:

• évelő pillangós szálastakarmány-növény,
• kétévesként termesztik, mert a 3. évre gyakran erősen kiritkul
• gyökérzete nem hatol olyan mélyre, viszont közvetlenül a talajfelszín alatt elhelyezkedő gyökérzete sokkal dúsabb
• fontos fehérjetakarmány
• gyepek beltartalmi értékét javítja
• levele a lucernáéhoz képest kevésbé pereg
• javítja a talaj szerkezetét, humuszkészletét növeli, N-ben gazdagítja
• kiváló az elővetemény értéke (az utána következő kalászos termése 1-2 tonnával több, mint más nem pillangós elővetemény után)

Telepítési módja attól függően eltérő, hogy takarmánytermesztést vagy vetőmagelőállítást kívánunk folytatni.

Éghajlatigény: A lucernához képest a hűvösebb, csapadékosabb tájak növénye. Gyengébben fejlett gyökérzete csak ilyen éghajlat mellett képes ellátni a hajtásokat. Nem való száraz, meleg nyarú vidékekre. Kezdeti fejlődéséhez gyakori esőt kíván. Az ország nyugati, északi és észak-keleti tájai alkalmasak a termesztésére. Telet általában jól bírja, de a felfagyással szemben érzékeny lehet.

Talajigény: A vöröshere karógyökere nem hatol mélyen a talajba, a tápanyagot a főgyökérből már a talajszint alatt közvetlenül elágazó oldalgyökerek segítségével veszi fel. Ez azt jelenti, hogy sekélyen gyökerező növény lévén igényes a talaj tápanyagtartalmára. Nem igényli a mély termőréteget, de igényes annak vízháztartására. A csapadékosabb vidékeken a mélyebb fekvésű humuszos homoktalajokon, valamint erdőtalajokon jól díszlik. A talajok savanyúságát, kisebb mészellátottságát jobban elviseli, mint a lucerna. A mésztrágyázása azonban indokolt pH 6 alatti talajoknál. Laza homoktalajon és terméketlen kötött agyagtalajon nem termeszthető. Az 1,5-2 m mélyen lévő talajvíz még nem káros (gyökérzete rövidebb), de a pangó talajvízre érzékeny.

Vetésváltás: A vetőágy minősége meghatározó az apró magvú, sekély vetést igénylő vöröshere telepítésénél.

Előveteménye: cukorrépa (takarmányrépa), de gabona után is következhet. A növény ne kerüljön önmaga után 5-6 évig. Arankával fertőzött területre ne vessük. A vöröshere jó előveteménye az őszi búzának.

Talajelőkészítése: Gabona betakarítását követő tarlóhántás után ősszel elegendő 20-25 cm-re szántani a talajt. Későn lekerülő elővetemény után az őszi szántást tárcsázás előzze meg. Sík területen az őszi szántás elmulaszthatjuk, de eróziónak kitett lejtős területen maradjon kora tavaszra. Lehetőség szerint úgy kell előkészíteni a talajt, hogy a kora tavaszi vetésre minél jobb magágyat tudjunk biztosítani. Vöröshere alá tavasszal nem szabad szántani. Egyrészt a vetés idejét kitolja, másrészt nincs mód a megfe­lelően ülepedett, aprómorzsás magágy készítésére.

Vetése: A magtermesztésre szánt növényt ne telepítsük takarónövénnyel. A kora tavasszal elvetett mag már 2-3 ºC-on csírázik. A vetésidőt elsősorban a jó minőségű vetőágy készítésének lehetősége szabja meg.

Vetésidő: tavasz (március)

Sortávolság: gabonasortáv

Vetésmélység: 1,5-3,0 cm

Vetőmagmennyiség: 10 kg

Ezermagtömeg (diploid): 1,4-1,9 g

Kivetett magszám: 400-500 db/m²

A vetést követő henger(gyűrűshenger) nagyon fontos

Augusztusi vetése ott lehetséges (csapadékos, nedves klíma alatt) ahol július 20-ra az elővetemény kalászos betakarításra kerül. Utána jó magágyat lehet készíteni, továbbá várhatóan a vöröshere augusztus végéig ki is kel.

Ápolása: Az első, úgynevezett tisztító- kaszálást érdemes az új telepítésű növény első évében 15-25 cm-es fejlettségnél elvégezni. Ezzel a felszaporodott gyomokat gyérítjük és megakadályozzuk a magérlelésüket. A második kaszálásra az első évben az ősz folyamán kerülhet sor. Ilyenkor a zöld tömeg még takarmányként kerül felhasználásra. A második év telének végén az időben történő hengerezéssel a kár mérsékelhető, ha meggyőződnünk az esetleges felfagyások mértékéről. A vöröshere 2. évében kerül sor a magfogásra a második növedékről. Ez akkor valósul meg, ha a virágzás időpontja egybeesik a megporzást végző poszméhek rajzásával, ami általában július elejére esik. Ezért a vöröshere első kaszálását úgy kell időzíteni, hogy az még a bimbózás kezdetén legyen, így a második, maghozó virágok termékenyülése biztosított.

Gyomirtás: A vöröshere a lucernánál érzékenyebb a vegyszerekkel szemben. Törekedni kell a gyommentes állományra a betakarított termés könnyebb tisztíthatósága érdekében. A tavaszi vetés évében felszaporodhatnak a muharfélék, kakaslábfű, aprószulák, vadrepce, szulákkeserűfű, libatop-fajok, útszéli zsázsa, repcsényretek, mezei tarsóka, vadrezeda. Káros gyomok a következők: tarka koronafürt, útszéli zsázsa, vándorvirág, porcsinkeserűfű, lósóska-fajok. A vetőmag­termesztést kizárja az aranka és szádorfajok.

Kártevői: Kártevői között jelentősek a csipkézőbogarak, lucerna-böde, vincellérbogár, somkóró-bagolypille. Magtermését leginkább a cickányormányosok veszélyeztetik.  A rovarölőszeres permetezést a zöld bimbók megjelenése előtt el kell végezni.

Betakarítása: A mag akkor érett, amikor a gubók sötétbarnák és a mag belőlük kézzel kidörzsölhető. A betakarítás kombájnnal történik. Ügyelni kell a helyes gépbeállításra.