Lucerna

A hüvelyesek rendjének pillangósvirágúak családjába tartozó nemzetség. A takarmánylucerna vagy alfafa (M. sativa) az egyik legismertebb. Többségük lágyszárú, évelő növény.

Hüvelytermésük van, ami ívesen hajlott és csigavonalban felcsavarodott. Fürt vagy fejecske virágzata van. Hármasan összetett levelek jellemzik, aminek a széle fogacskás.

Szénakét, zöldként, szilázs és szenázs készítése után, valamint lisztnek és különféle pelletnek feldolgozva egyaránt lehetséges. Tömegtakarmány termelés az elsődleges hasznosítása.

Takarmánylucerna termesztése:

Területkiválasztási szempontok: Megfelelő körülmények között az átlagtermés 40-60 t/ha /4-6 év. Főként a csernozjom-, a réti- és a barna erdőtalajokat kedveli. Meszes homokos-, öntés- és javított szík talajon is megterem, de nagy valószínűséggel mérsékeltebb hozammal. Fontos a jó mészállapot, a 6,5-7,8 pH kémhatás, a legalább közepes NPK szolgáltatóképesség és a gyökérzet mélyrehatolása. Nyílt-, vagy rejtett belvíztől mentes területet kedveli, de a megterem a lejtős részeken is.

Éghajlatigény: Magyarország megfelel a lucerna klímaigényeinek. Ideális lenne számára a 750-700 mm/év körüli csapadék mennyiség egyenletes eloszlásban.

Gyomirtás: Fontos a tisztatelepítés. A fiatal lucernást gyommentesen kell tartani.

Elővetemény: Ajánlott elővetemény a tavaszi telepítéshez a kalászosok, burgonya, silókukorica, tökfélék, kender, dohány, répafélék, illetve a nyárvégi telepítéshez javasolhatók a július közepéig betakarított kalászosok, len, mustár, őszi káposztarepce, korai burgonya.

Telepítés:

Tavaszi (márciustól április közepéig)

Előnye:
könnyebb jó előveteményt választani,
több idő van a jó talajelőkészítéshez,
a télről tározott csapadék többnyire elegendő a kezdeti fejlődéshez,
bővebb a fajta és a vetőmagválaszték.
Hátránya:
a telepítés évében mérsékelt a termés.

Nyárvégi (augusztus közepétől szeptember elejéig)

Előnye:
már az első évben teljes hozammal kalkulálhatunk.
Hátránya:
kevesebb az időben lekerülő jó elővetemény,
a nyári szárazságban nehezebb kifogástalan talajelőkészítést végezni,
a csapadékhiány áthúzódhat az őszre, hiányos lesz a kelés,
télre a gyengén fejlett állomány nem tud elegendő tartalékot képezni,
a vetőmag piacot is inkább a kereslet jellemzi.

Többségében a tavaszi telepítést válasszák. A nyárvégi azoknak a gazdálkodókan ajánlott, akiknek lehetőségük van az öntözésre.

Trágyázás: A lucerna évelő növény, a vele szimbiózisban élő N-szolgáltató Rh. meliloti törzsek befolyásolják a trágyázási szükségletet. Az életteljesítmény alapján számított, a talajból kivont PK teljes mennyiségét (tartalékoló trágyázás), vagy nagyobb hányadát (alaptrágyázás) a telepítés előtt célszerű az aktív gyökérzónába juttatni. A N trágyaadagok tervezésénél pedig számításba vehetünk 80-100 kg/ha/év bakteriális N szolgáltatást, ami kb. a lucerna kelését követően 40-50 naptól működik a környezeti feltételek kontrollja alatt. A talajvizsgálatok és az egységnyi terméssel kivont tápanyagok mennyisége alapján állapítható meg a trágyázás módja.

Talajművelés: A lucerna számára a legkedvezőbb az alaptrágyázás, a gyors kezdeti fejlődést a mélyen művelt ülepedett gyökérágy és a laza, rög- és pormentes, sekély (3-4 cm-es) vetőágy biztosítja. Művelésnél ágyekére, tárcsás eszközökre, esetleg középmély lazítókra, vetőágyelőkészítő kombinátorokra, hengerekre van szükség.

Vetés: Gabona sorvető- és szórva vetőgépekkel vethető.

Ajánlott vetőmagnorma:

Szárazművelésben 700-900 csíra/m2,
Öntözött lucernás létesítéséhez 900-1200 csíra/m2

Vetésmélység: 2,5-3,0 cm (2 g/ezermagtömegű apró mag esetén). Vetés előtt és után is tömörítsünk, a talajtípustól függően sima-, vagy gyűrűshengerrel. Még abban az esetben is, ha sorhengerekkel ellátott vetőgéppel dolgozunk. Kerüljük a rossz minőségű, rögös vetőágyat, ami egyáltalán nem kedvez a növénynek.

Hőmérséklet: Már 2 °C körül is csírázik, de nagyon vontatottan. Az ideális hőmérséklet a robbanásszerű kezdeti fejlődéshez a szántóföldön 5-6 °C talajhőmérséklet.

Ápolási tennivalók: A fiziológiai igényeit kielégítő termesztéstechnológia erősíti a kórokozókkal, kártevőkkel és a gyomokkal szembeni kompetíciós képességet. A gyors kezdeti fejlődésnek fontos szerepe van a zárt állomány hosszú ideig történő fenntartásában. A kasza tenyészidőbeni többszöri megújuló vágóhatása, minimálisra csökkenthetik a terméskárosítók elleni peszticidek használatát. A megfelelő termőhely és a toleráns fajta megválasztással sokat tettünk a hervadásos tüneteket kiváltó két kórokozó ellen (Fusarium oxysporum f. medicaginis, Verticillum albo-atrum f. medicaginis). Az ellenőrzött vetőmag használata szintén védelmet nyújt számos (közöttük vírusok, baktériumok) kórokozó, élősködő (arankafajok), gyomfaj ellen. Növeli a gyomokkal szembeni versenyképességet a gyors, egyöntetű kezdeti fejlődés és a szívó-, rágó kártevők „foga alól is előbb kinő” az újtelepítésű állomány. Érdemes első lépésként talajlakó kártevőket felmérni. Idősebb lucernásba betelepedhetnek a mezei pockok, esetenként a hörcsög családok is, amelyeken segíthet egy előrehozott kaszálás. Nem okoznak annyira nagy gondot a kórokozók, kártevők, mint a gyomok. Elsősorban a telepítést követően, majd idősebb korban a kiritkult foltokon terjedő gyomok veszélyeztetik. Addig amíg zárt az állomány, a kasza többszöri vágó hatása legalább is az egyéves fajokat kordába tartja. Tehát mindent el kell követni a zárt állomány fenntartásáért.

Betakarítás: A lucernából készült takarmány minősége nagyban függ a hajtások betakarításkori állapotától és a tartósítási módoktól. A szárítás és az erjesztés a tartósítási két alapvető módja. A renden történő szárítás a legrégibb, de a legnagyobb mennyiségi és minőségi veszteséggel járó mód. Szársértő-szárzúzó kasza alkalmazásával és jó rendkezelő gépekkel az időjárási kockázatok kis részben csökkenthetők. Ha a hideg-, vagy meleglevegős kazalszárítón éri el a széna 84-86 %-os szárazanyag tartalmat, akkor jobb minőségű széna készíthető, mintha a vízvesztés egyrésze a renden történne. A zöld liszt készítéssel, másnéven forrólevegős szárítással érhető el a legjobb minőség. Egy, vagy kétmenetes betakarítás után a szecskázott zöldanyag a fosszilis energiával működő szárítóban 10 % víztartalomig szárad, kalapácsos darálóval lisztté őrlik, amit antioxidánssal kezelnek és nagyteljesítményű présgépekkel piacképes áruvá pelletálnak. Ez egy viszonylag drága eljárás rendkívül energia igényes. Kiválóan megfelel a kérődző állatok számára az erjesztéses eljárással tartósított lucerna (szenázs, szilázs) adalékanyagok hozzáadásával, vagy tejsavas erjedést elősegítő természetes takarmányokkal. Az erjedési folyamatok közé tartozik az előfonnyasztás, szecska méret, tömörítés, adalékanyagok egyenletes bekeverése, fóliázás, amit a kívánt határétékek között kell tartani.